A gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiséggel, amiről első írásos emlékeink is tanúskodnak. A tapasztalati alapon összeállított gyógyszerkincset, beleértve elsősorban a gyógynövényeket számos országban írásba foglalták /Egyiptom, Kína, India az arab világ, az Inka Birodalom/, ezeket igyekeztek összegyűjteni és nemzedékről nemzedékre, majd a későbbi könyvtárakban megőrizni. Meglepő dolog, hogy több száz gyógynövény kiállta az idők próbáját és ma is olyan vagy hasonló célra használják, mint évszázadokkal ezelőtt. Pl. a kamilla, a levendula, a hársfavirág, stb.
A kémia tudományának kialakulása és fejlődése elvezetett a gyógynövényekben és egyes állati szervezetekben lévő hatóanyagok, természetes vegyületek megismeréséhez, kivonásához, szerkezetvizsgálatához, majd még hatékonyabb vegyületekké történő átalakításához. Jelenlegi gyógyszerkincsünk főként szintetikus vagy átalakított molekulákból áll. Kipróbálásuk, ártalmatlanságuk bizonyítása akut és krónikus toxicitás kizárásánál, az egyértelmű hatásbizonyítás mellett, valamint a metabolizmusuk kimutatása, a metabolitok hatásának vizsgálata hosszú, fáradságos és költséges munka, de mindez az emberiség biztonsága érdekében történik. Természetesen a gyógynövényeknek is lehetnek mellékhatásaik, sőt előfordul összeférhetetlenség más gyógynövény hatásával, így együttes alkalmazásuk káros is lehet. Ismernünk kell tehát a gyógynövényeket.

Tea formájában történő alkalmazásuknál nem mindegy az elkészítés módja, fontos tudni, hogy mi az optimális adag és mennyit fogyaszthatunk belőle. A gyógyteák önállóan, megelőzésre vagy fenntartó kúrára, valamint egyéb klasszikus gyógyszerek mellett kiegészítő kezelésre is kiválóan alkalmasak. A gyógytea alkalmazásának előnye, hogy egyedi, személyre szabott összeállítást is lehetővé tesz.